TM.2-12-es vasútiágyú komplexum

[minipeti]

Elöljáróban annyit, hogy a vasúti szaknyelvben nem vagyok jártas, ráadásul a mérnökök és a vasutasok természetesen véletlenül sem beszélnek egy nyelvet. Éppen ezért kérem mindenki szíves elnézését az ilyen jellegű hibák miatt.

Az ötlet:
Még tavasz elején kedvem támadt építeni egy tüzérségi ágyút, vagy löveget, esetleg tarackot. Elkezdtem bújni a netet a megépítendő makett alanya után. Nem önjáró, hanem vontatott eszközt kerestem. Azonban nagyon gyorsan a vasúti ágyúk között találtam magam. Ebben nagy hatása volt az egyik Ranzar (tanktoon) videónak (ezek 1-2 perces videók, amiket oroszok készítenek a híres/hírhedt world of tanks alapján), amiben szerepelt a Dora vasúti ágyú. Így botlottam bele a Robotechnik, netről ingyenesen letölthető készletébe. Azért ezt választottam, mert ebben nem csak az ágyú van, hanem a teljes komplexum megépíthető. No meg a Dora-t, vagy a Schwerer Gustaw-ot nem találtam megvehetőben sem. Itt megjegyezném, hogy az elmúlt években belefutottam pár olyan „márkába”, melyeket a tervezőik ingyenesen elérhetővé tesznek és nem egy esetben olyan készleteket készítenek, melyek úm. hiánypótlók. Ilyen a Robotechnik is.

TM-2-12-es vasúti vontatású partvédelmi ágyú
Elérkeztem a legnehezebb ponthoz. Az eszközről igen kevés elérhető információt találtam, ellenben az ugyanebben a project-ben épült másik két típusról sokkal több háttéranyag érhető el.

1927-ben a Szovjetunió vezetése utasította A. G. Dukelsky-t, hogy a meg nem épült Izmail osztályú dreadnought típusú csatahajók elkészült, és letárolt lövegeinek felhasználásával tervezzen meg olyan partvédelmi eszközöket, melyeket vasúton lehet szállítani egyik felhasználási helyről a másikba, illetve a javítást végző üzembe. Az ágyúkat szállító platformokat úgy alakították ki, hogy vasúti ágyúként is használhatók legyenek. A munka a Leningrádi Fém Gyárban (?) és a Központi Hajótervező Irodaban (TsKBS-3) indult meg. Három típus terve került kiválasztásra és megépítésre. Ezek: TM-1-14, TM-2-12 és TM-3-12. A TM – ha jól fordítom – a vasúti szállításút jelöli, a 2 a 2-es típust jelenti, míg a 12 a kaliber jelölése, vagyis 12 hüvelykes, ami a metrikus rendszerben 305 mm-t jelent. A tervek 1932-ben készültek el, majd Nyikolajevben 1933 végére elkészült az első TM-2-12-es, amit 1934 januárjában átküldtek Leningrádba, a Tengeri Kísérleti Lőtéren történő tesztelésre. A 2200 km-es út volt az első teszt. Az út során a szerelvény több helyen is elérte a 60 km/h sebességet, de ennek ellenére az ágyú kerékzsámolyai kifogástalanul működtek az orosz télben, az orosz vasúton. Az eszköz a további teszteken is remekül szerepelt.

A TM-2-12-es alapját a Vickers cég 12 hüvelykes/305 mm-es űrméretű 40-es csőhosszúságú lövege adta, melyet még 1895-ben gyártottak le a cári haditengerészet számára. A fegyver minden elemével együtt 12 méter hosszú volt, ami kicsinek számított. A lövegcső maximális emelési szöge 45 fok, míg vízszintes irányú kiteríthetősége 0,5 fok volt mindkét irányba. Ezt az eszközt integrálták egy 16 tengelyes hordozóeszközre, amely két 8 tengelyes zsámolyból állt, amelyekre ráillesztették a fegyver alapjául szolgáló vázat. A kerékzsámolyokat ellátták gyenge motorokkal is, melyeknek köszönhetően szükség esetén kis távolságra 2-2,5 km/h-s sebességgel önerőből is eljuthatott. A használata két féle képpen történhetett. Vasúti ágyúként külön erre a célra épített vágányokat kellett a célterületen építeni, ami a három ágyút és kiszolgáló egységeit magába foglaló üteg részét képező utász alakulat feladata volt. A sínpályát úgy kellett kialakítani, hogy a löveg irányzásához szükséges fordulók íve egy 500 méteres sugarú kör ívének megfelelő legyen. Mozgó célpontok esetén az ilyen módon történő célzás, annak körülményes voltából kifolyólag embert próbáló feladat volt. Partvédelmi ágyúként való használatához betonozott lőállásokat alakítottak ki, melyekbe a telepített fegyver 360 fokban körbeforgatható volt. A lőállás közepén volt egy rögzítő elelem, melyre az ágyút lerögzítették. A lőálláson úgy haladt keresztül egy vágány, hogy az ágyú alapzatának alján található csatlakozó pont a rögzítő elem fölé irányítható legyen a szerelvény sínpályán történő mozgatásával. Ezt követően az ágyút leeresztették a szállítási pozícióból, majd rögzítették. Ezt követően lecsatlakoztatták a kerékzsámolyokat és két oldalról kihúzták az ágyú alapzata alól. Ha ez megvolt, akkor a fegyver használatra kész volt.

A fegyver használatát az is indokolta a vadonatúj raktárakban letárolt ágyúk kihasználatlansága mellett, hogy az első világégés idejéből nagy mennyiségű hozzá való lőszer állt rendelkezésre. Alapvetően két féle gránátot használtak hozzá, egy nagy robbanóerejű repeszrombolót és egy páncéltörőt. Viszont ezek többféle típusban készültek. Jellemzőjük, 331,7 kg tömegűek voltak, melyeket 823,5 m/s-os csőtorkolati sebességgel 29,264 km-re lehetett ellőni. A gránátok és az indító töltetek betöltését integrált lőszerlift – tartalékban még daru is rendelkezésre állt – valamint pneumatikus töltőberendezés tette lehetővé.

A TM-1-14 és a TM-2-12 típusú ágyúk a Távol-Keleten voltak állomásoztatva, elhárítandó a Japán Császári Haditengerészet esetleges támadását. A TM-3-12-es ágyúkat a jelenlegi finn területeken telepítették, ahol részt vettek a finn téli háborúban.

A project során a TM-1-14-es típusból 6 darab, a TM-2-12-es típusból szintén 6 darab, míg a TM-3-13-asból csupán 3 darab épült. A második világháborút követően ezek az eszközök még sokáig szolgálatban maradtak. Kivonásukat követően pedig múzeumok gyűjteményébe kerültek, ahol napjainkban is megcsodálhatóak. Az eszközök amúgy 1991-ig működőképes állapotban voltak.

A készlet:
A makett 1/87-es méretarányú, ami azonos a vasútmodellezésben használt H0 kategóriával. A kivágó 41 db jpeg dokumentumból áll. Ebből az első a borító, majd a soron következő négy az eszközről készült leírás, a hozzá tartozó archív felvételekkel. Ezt követő 11 db az összeállítási útmutató, majd ez után következik az alkatrészeket tartalmazó 23 oldal. Az utolsó kettő további készleteket reklámoz. A készletből megépíthető maga az ágyú, vasúti szállítási konfigurációban, illetve kihelyezett állapotban. Az ehhez szükséges alkatrészek hat oldalra szétdobva találhatók. Az ezt követő két oldalon két lőszerszállító vagon alkatrészei találhatóak. Az egyik terepszínű, a másik hagyományos bordó színezetű. Ezt egy lakóvagon követi két oldalon keresztül, majd egy oldalra passzírozva a parancsnoki vagon. Ez után egy oldalon két darab kéttengelyes tehervagon található, majd a YE-725-es mozdony következik a szeneskocsival három oldalon keresztül. A soron következő öt oldal a síneket tartalmazza, majd két oldalon találhatóak a lőállás alkatrészei. Végül az utolsó oldalon két jármű, egy teherautó és egy parancsnoki autó található. Az összeállítási útmutató szerint ezek kerülnek a nyitott tehervagonokra. (Legalábbis szeretné, hogy oda kerüljenek!)

[minipeti]

Kezdésként a síneket készítettem el, mivel ezek lesznek az alapjai a makettnek. A szerelvény mindegyik tagjához tartozik egy sínpár, ami olyan hosszú, mint az adott kocsi. Mindegyik alap három alkatrészből áll.

Itt kivágva:

Itt látható, hogy miként kell hajtogatni:

Szerencsére a tervező úgy találta ki, hogy nem kell külön megerősíteni, mert a sínek az aláépítménybe belenyúlva tartóelemként is funkcionálnak.





Ez a betonalap, amire az ágyú lerögzíthető.

Méreténél fogva ehhez már váz is tartozik.









Azért megerősítettem az alapokat műzlis dobozból kivágott kartonnal.

A kész alapok:

Hát itt derült ki, hogy nem lesz elég ennyi alap, ezért még továbbiakat kell készítenem.

[BobaFett]

igen komolynak néz ki !

[minipeti]

Köszönöm szépen!
Jön a folytatás. A szerelvény több eleme már elkészült. Kezdésként a legegyszerűbbet választottam, a két kéttengelyes tehervagont. Ezek mindennel együtt egy lapon vannak:

Kezdésként az alváz két elemét vágtam ki. Mindegyik kocsi kerekének belső része hozzá van szerkesztve az alvázhoz.

Majd a kerekek többi alkatrésze:

Kész az alváz két elemének összeragasztása. Élfestésként (a vágási felületeken) fekete, valamint szürke filctollat használtam.

Készen vannak a kerekek.

Ezután nekiláttam a felépítménynek, vagyis a rakfelületnek. A kivágás után úgy kellett hajtogatni és ragasztani, hogy először a belső oldal készült el, majd vissza kellett hajtani rá kívülről a külső oldalt. Itt élfestéshez sötétbarna filctollat használtam.





Miután elkészült ráragasztottam az alvázra.

Következő lépésként a tengelyek függesztőszerkezetét készítettem el és ragasztottam föl. Utólag rájöttem, hogy egy fontos lépést kihagytam, a tengelyeket. A későbbiekben ezt már fordított sorrendben csináltam.



A tengelyek egyszerű felépítésűek. Csak egy téglalap alakú alkatrészből kell egy hengert készíteni. Szerintem egy kicsit vastagok, de ide belefér.





Ezután nekiláttam a vonóhorgoknak. Ezeket az elemeket ragasztás után kellett vagdosni, majd utána szürke filctollal élfestettem.



Ezt az ütközők elkészítése követte. Nem volt könnyű, de nehéz. Legalább gyakoroltam a csipesz használatát.





A kerekek, vonóhorgok és ütközők minden kocsin ugyanolyanok. A felfüggesztésben van eltérés néhány vagonnál.

[minipeti]

Lazulásként elkészítettem az indítótölteteket képező korditos zsákokat.

[minipeti]

A soron következő a parancsnoki vagon volt. Itt az eltérés a felépítményben volt. A többi részegység ugyanúgy készült, mint az előző kettőnél.









A felépítmény kapott belső merevítést is.







A tetőt az alvázra ragasztás után raktam fel.















Ennek a vagonnak van egy kéménye/szellőzőkürtője is.

[minipeti]

Majd következett egy kicsit nehezebb eset. Kétféle lőszerszállító vagon is megépíthető a készletből. Én mindkettőt megépítettem. Az építést a tehervagonokhoz hasonlóan szinkronban kezdtem, de aztán az alvázak elkészülte után a felépítmények már úgy készültek, hogy először befejeztem az egyik, majd a másik kocsit.



























Ennél a kocsitípusnál eltérő volt a felfüggesztés, mivel itt két tengelybak van az alvázhoz illesztve. Persze a maketten ezek nincsenek annyira kidolgozva.



A felépítmény itt is kapott erősítést, de az egyik kocsi nyitott állapotban, újratöltés közbeni állapotban is megépíthető. Én erre a terepszínű vagont szemeltem ki. Így a belső tér egy része is megépíthető. Élfestéshez sötétbarna, sötétzöld és szürke filctollakat használtam. Mivel a felépítmény fő elemei egyetlen alkatrészként lettek megszerkesztve, nem volt könnyű a hajlítgatás és a ragasztás. A hajlításokhoz a fehér oldalon megkarcoltam a lapot.











Az elülső ajtókat nyitott állapotban kívántam beépíteni.



Készül az alváz ütközőket és vonóhorgot tartó része. Ezen a kocsitípuson rányomtatott lámpák is vannak. Minden bizonnyal azért, mert kitelepítés során a szerelvényt szétszedték, majd újból összerakták úgy, hogy elöl volt az ágyú, mögötte a lőszerszállító vagon, amit a mozdony tolt a megfelelő pozícióba, elsütés után ismét.

















Ezeken a vagonokon már két kémény van.



A töltéshez a vagom rendelkezik egy vályúszerű berendezéssel, amivel a kocsi belsejéből ki lehet tolni az osztott kivitelű lőszert. Majd erről a vályúról emelik az ágyú töltőberendezésére azt egy daruval.









Majd folytattam a tipikus tehervagon piros színű változatot, de ezt már zárt kivitelben. Mivel a kivágót véletlenül kétszer nyomtattam ki - először kétoldalas formában - elvileg ez is lehetne nyitott kivitelű, de...
Az építés a másikhoz hasonló módon zajlott.













Ez is elkészült.

A velem szemben ülő klubtagnak fekete öntőkeretekre volt szüksége. Egy másik klubtag pedig éppen az 1/35-ös szemenkénti lánctalp alkatrészeit operálta le a fekete színű öntőkeretekről. Ezek látszanak a háttérben.

[Gaccso]

Érdeklődve nézem ezt az építést. Jó, hogy leírtad a történetét, és a használatát is. Szépen haladsz vele, további kellemes időtöltést!

[minipeti]

Köszönöm szépen!
Még márciusban kezdtem és júlusig építettem az eddig kész részeket. Nemsokára feltöltöm a mozdony építését is.

[minipeti]

Akkor lássuk a YE-725-ös gőzmozdony építését, mely a komplexum mozgatásáért felelt. A mozdony nevét Szappanos Gábornak köszönhetően sikerült megfejteni. Sajnos a neten erről is csupán két darab képet találtam. Végül is google a barátunk... ...ja nem. A készletben benne van a mozdony és a hozzá tartozó szeneskocsi is. Ezek alkatrészei három oldalra fértek.

Az eddigiekkel ellentétben nem az alvázzal indítottam, hanem a szénkupaccal. A térhatás fokozásához lehet, hogy egy második példányt szét kéne vagdosni és a darabkákat erre felragasztani. Ezzel viccelődtünk a klubalkalmon is.



Ezt követően a a fa magasító következett. Elkészítése hasonlatos a kéttengelyes kocsik kocsiszekrényéhez.







Majd a szeneskocsi felépítményével folytattam.



Erre rárögzítettem a magasítót (a szénkupacot nem rögzítettem).



Majd a tetőt.



Ez után pedig nekiláttam az alváznak.









Megint tengelyek.



Megint kerekek.





Felfüggesztés.



Aztán az alvázra felkerült a felépítmény.

Majd nekkiláttam a reflektoroknak. Ezek közül az egyik a szeneskocsi hátulján, a másik a mozdony elején található. Előre elkészítettem a mozdonyét is.



A mozdony előre elkészített alkatrészei a szénkupacra kerültek. Felhasználás előtt majd tisztíthatom

Majd az ütközők és vonóhorgok rögzítési helyeinek láttam hozzá, melyeken szintén voltak reflektorok.





Ismét vonóhorog.





Ismét ütközők.



Miután ezek is megvoltak, nekiláttam a mozdonynak. Ezúttal az alvázzal kezdtem.



Aztán ki gondolta volna, de megint kerekek.





Ezt a felépítmény alapja követte. Na itt rontottam el. Jobb oldalt látható három alkatrész. Ezeket levágtam a mellette lévő, felhelyezve lefelé néző alkatrészről, nem tudva, hogy azok majd ragasztási fülek lesznek. Erre a korlátok készítésénél jöttem rá. "minipeti, te nagyon hülye!"

Folytattam a dugattyú elemeivel.









Ami az alappal együtt felkerült az alvázra.

Az építést utána a csatlással folytattam:



Hát itt majdnem dobtam egy hátast.





Felkerültek az alap oldalai.



Jött a konyha (mégsem, mert nincs lába), más néven a vezetőállás. Ez itt amúgy egyetlen alkatrész volt, de én úgy láttam jobbnak, hogy a külső oldalát a hajtáspontoknál elvágom, majd a belső oldalt összeragasztom és erre kerül föl a külső oldal, miután az éleket feketére festettem. Az ötlet végül bevált. Itt megjegyzem, hogy az oldalsó ablakok közül az elülső kapott üvegezést, a többi nem. A megtalált képeken viszont ennek nincs nyoma, ráadásul a hazai 424-eseken sem volt sokáig üvegezés.



Viszont gyorsan kiderült, hogy a kazán végét, vele a kezelőszervekkel be kell raknom. Erre azért volt szükség mert így stabilabb lett.



















Aztán a konyha tetőt is kapott.





Majd felkerült az alvázra.

A gőzgép többi részével folytattam.





Meg a rögzítőelemeivel.











Ez is felkerült a mozdonyra, igaz egy picit ferde lett a végeredmény.

További rögzítő elemek.



Talán ez a síp akar lenni. Minden volt csak nem könnyű.





A kéménnyel folytattam.





Felkerült a felső reflektor.

Ez után következett három valami, melyek a kazán fölött találhatóak.











Haladtam előre, hogy befejezzem az alváz elejét és a korábban már elkészített alkatrészeket is végre felszereljem.









Majd a konyha lépcsőivel foglalkoztam.







A végére hagytam a korlátot, ami szintén egyetlen alkatrész volt, de én három darabra szétvágtam. Az építése könnyebb volt, mint vártam. Viszont itt esett le - igen, jó nagyot koppant - , hogy elszúrtam a ragasztási fület.







De a végeredmény így is jó lett.

Viszont itt egy kicsit besokalltam, mert a munkám nem sok szabadidőt hagyott. Ezért egy kis kikapcsolódásként egy laza építést gondoltam...
...gondoltam , és nekiláttam az égig érő kőcsipkéknek. Ezzel együtt pedig az eddigi legnehezebb makettemnek. Ez viszont megtanít a türelemre. Ha befejeztem, folytatom az ágyút. A terveim szerint mindkettő ott lesz októberben a klubasztalon. Legalábbis gondolom én.

[Gaccso]

Szép lett a mozdonyka. A rudazatot egy kissé elnagyoltnak tartom, de tudjuk, hogy ilyen kis méretarányban ezt nehéz megoldani.
Az említett három alkatrész a kazán tetején, előről hátra halaladva: gőzdóm (ebben gyűlik össze a munkára fogott gőz), víztisztító, majd a homoktartály következik (a homoktartályból a homokot levegő fújja be a kerekek alá, ezzel jobb tapadást segítenek elő fékezéskor, vagy indiláskor).

[minipeti]

Köszönöm szépen az infót, most is tanultam valamit!

[minipeti]

Egy kis kihagyás után folytattam az építést. Hosszas vívódás utám úgy döntöttem, hogy a szerelvény legfontosabb komponensével folytatom.

A következő kérdés az volt, hogy melyik részével kezdjem. Kézenfekvő lenne, ha lentről felfelé haladnék kezdve a kerékzsámolyokkal, majd az alappal, majd az ágyútalppal és a töltőmechanizmussal, végül az ágyúval...
...de az túl egyszerű lenne. Éppen ezért - és gondolom, kicsit a lelki állapotom kivetüléseként - az 1895-ös mintájú 305 mm L/40 Obljakov/Cannet tengerészeti ágyúval kezdtem.

A fegyverről annyit, hogy több orosz pre-dreadnought típusú csatahajóba is beépítették ezeket, illetve 1914-ben további rendelést adtak le az orosz és a brit gyárnak (a fegyver az utóbbi terméke). A világháború kitörése miatt a britek nem teljesítették a megrendelést, az orosz gyárban készült példányokat pedig végül nem építették be hajókba, így azokat letárolták. Végül ezek közül építettek át 6 db-ot TM-2-12-es komplexumokká. A fegyver 42834 kg tömegű, 14,157 m hosszú, ebből a cső 12,192 m hosszú. A fegyver legnagyobb tűzgyorsasága 2 lövés/perc, de az orosz-japán háborúban ez 0,5-0,7 lövés/perc értéket értek el. A kilőtt lövedék csőtörkolati sebessége lövedéktípusonként eltérő, de 700-823,5 m/s közé esik. Legnagyobb lőtávolsága 40 fokos csőemelkedési szögnél és az 1928-as lövedéktípussal 29260 m.
Az építést a lövegbölcsővel kezdtem.



Majd a lövegcső hátsó, legvastagabb végével folytattam. Mindkét végére egy korong alakú alkatrészt kell ragasztani, majd úgy beleilleszteni a lövegbölcsőbe. Számomra úgy volt praktikus, hogy fordítva csináljam.



Majd a závárzattal és a lövegzárnyitó mechanizmus házával folytattam.





Ezt követően a lövegcsőemelő mechanizmus tengelyével folytattam.





A soron következő alkatrész nem tudom, hogy micsoda, ha valaki megmondja, azt megköszönöm.





A hátrasiklás csökkentő berendezéssel folytattam, ami a lövegbölcső závárzat felőli oldalához kell csatlakoztatni, a lövegcső alá.







Majd a lövegcsővel folytattam.







Úgy gondoltam, hogy feljavítom egy kicsit és elkészítem a cső belsejét is



Végül elkészült a nagy mű. Sajna kicsit görbe lett, de nem vészes. Lehet, ha egy hurkapálcát megfaragok és a csődarabok közötti elválasztó korongokat átvágom, akkor ezt kivédhettem volna, de sebaj, lehet, hogy a másik példányon kipróbálom.

[Gaccso]

A görbületet egy kis gőz fölött könnyedén kiszedheted balőle.