Műszaki adatok:
-Vízkiszorítás a felszínen: 5307 t
-Vízkiszorítás alámerülve: 6670 t
-Hossz: 122 m
-Szélesség: 12 m
-Merülés: 7 m
-Merülési mélység: 100 m
-Meghajtó rendszer:
Dízel-elektromos meghajtó rendszer:
4* 1680 kW (2250 lóerős) dízelmotor felszíni menetben
2* 1600 kW (2200 lóerős) elektromotor víz alatti menetben
-Sebesség felszíni menetben: 18,7 csomó (34,6 km/h)
-Sebesség víz alatti menetben: 6,5 csomó (12 km/h)
-Hatótávolság: 69400 km (2 millió liter gázolajjal)
-Fegyverzet:
-8*533 mm-es torpedóvető cső az orrrészben
-1*140 mm-es L/40 csőhosszúságú 11. évi típusú tengerészeti löveg
-3*tripla 25 mm-es 96-os típusú légvédelmi gépágyú
-1*25 mm-es 96-os típusú légvédelmi gépágyú
-Szállított kötelék: 3*Aichi M6A1 Serian torpedóbombázó hidroplán
-Legénység: 144 fő
A repülőgép-hordozó tengeralattjáró ötlete Jamamoto Iszoroku tengernagytól származott, aki 1942 elején - felismerve, hogy a Pearl Harbour elleni rajtaütés következményei és az amerikai mozgosítás nem úgy zajlik, mint, ahogy azt előzetesen kalkulálták - egy tervet nyújtott be a Nihon Kaigun admiralitása felé, melyben az Egyesült Államok honi területeinek közvetlen támadását és az ahhoz elképzelt fegyvert vázolta fel. A terv lényege a meglepetésszerű támadásban rejlett, ami célterület víz alatti menetben történő megközelítésében volt elérhető. A terv 18 egységgel számolt, melyekből végül 3 épült meg, ezekből kettő állt szolgálatba (azok is csak 1945-ben), míg a negyedik egységet nem sikerült befejezni, a többi építését már el sem kezdték.
A mérnököknek és a japán iparnak is hatalmas feladatot jelentett ezen hajók kifejlesztése és megépítése. A hangárat a hajótest tetején, a felépítménybe integrálva tervezték, ami normál esetben a súlypont megemelkedését okozná, ezért a mérnökök egy dupla belső hajótestes elrendezés mellett döntöttek. A hajótest hossza kétszerese volt egy német U-VII osztályú egységnek. Emellett ki kellett alakítani elegendő helyet a rendkívüli hatótávolság - a japánok ugyanis nem használhatták a Panama-csatornát - miatt szükségessé vált 2 millió liter gázolajnak és a több hónapra elegendő ellátmánynak is. A hajótestet hegesztés helyett szegecseléssel építették, ami növelte a hajók tömegét, ugyanakkor gyengébb sérülésállóságot eredményezett. A repülőgépek indítását az orrész tetején elhelyezett sűrített-levegővel üzemelő katapulttal kívánták végezni. A repülőgépek felkészítését még a víz alatt megkezdték volna a motorok felmelegítésével, majd a felszínen a gépeket egyesével a katapultra helyezték volna, amit a motor beindítása, a behajtott szárnyak kinyitása, az úszótalpak felszerelése és a függesztmény felhelyezése követett volna. A három gépből álló kötelék indítása a felszínre emelkedést követően 30 percet igényelt. A gyakorlatban a folyamat 45 percet jelentett, ami kifejezetten veszélyessé tette a műveletet az álló helyzetben lévő tengeralattjárónak. A hajó ezt követően alámerülve várta volna a gépek visszaérkezését, amelyeket után daruval emltek volna vissza a fedélzetre és helyeztek volna vissza a hangárba. A problémák garmadáját a hatalmas hajótest azzal is növelte, hogy egy ekkora tengeralattjárónak - a kor és a japán ipar technológiai színvonalának megfelelően - hosszú időbe telt a felszínre emelkedés és a merülés is, növelve a hajó védtelen helyzetben tartózkodás időtartamát. A rendszeresített repülőgépek sem működtek kielégítően. Gyakoriak voltak a meghibásodások, ami a rohamtempójú fejlesztésnek, és a rossz minőségű alapanyagoknak volt betudható. Mindezek ellenére az amerikaiak veszélyes fegyvernek tekintették ezeket a hajókat és amikor az oroszok szerették volna megvizsgálni azokat, az amerikaiak mindet elsüllyesztették eltitkolva a roncsok koordinátáit.
A makettet kísérletképpen építettem, hogy kipróbáljam a 200 g-os nyomtatópapírt, amit egy másik építéshez használnék.
A kivágó az alábbi linken érhető el:
https://papermodel.jp/i400-index.html
A kivágó 11 db A4 méretű lapból áll. A hajó alkatrészei 9 oldalon vannak, míg az alap 1 oldalon és a készlethez megépíthető 2 db Szerian bombázó 1 oldalon kapott helyet. A kivágó 4 különálló pdf dokumtumban tölthető le, valamint a tervező szokásának megfelelően az összeállítási útmutató a honlapon van (én ezt lemásoltam egy word dokumentumba).
Egyik egység sem került bevetésre. Az első bevetés odaútja során következett be a japán fegyverletétel és ezzel a háború befejeződött, a köteléket visszarendelték és felszólították a megadásra.
